Miért az egyéniséged a szupererőd

Soha nem hittem abban, hogy a beilleszkedés lenne a cél. Már a karrierem elején éreztem, hogy a különbözőség — a saját nézőpontom, a saját ritmusom — az, ami megkülönböztet. Akkor még nem értettem teljesen, mennyire erős erőforrás lehet ez, amint abbahagyom, hogy elrejtsen, és elkezdem tudatosan használni.

A nemzetközi autóiparban eltöltött éveim alatt sokat tanultam erről. Külföldiként és nőként egy kreatív, ugyanakkor technikai környezetben gyakran én voltam a „más”. Az akcentusom, a hozzáállásom, a gondolkodásmódom mind különbözött a többiekétől. Néha ez kényelmetlen volt — hiszen a kiemelkedés mindig az elején az —, de arra is rákényszerített, hogy megtaláljam a saját hangomat. Idővel rájöttem, hogy az egyéniségem nem hátrány, amit le kell küzdeni, hanem előny, amely különleges rálátást ad az emberekre, a problémákra és a lehetőségekre.

Amikor mindenki ugyanúgy közelít meg egy kihívást, a megoldások is többnyire hasonlók lesznek. A különbözőség viszont — legyen az kulturális háttér, nem, tapasztalat vagy egyszerűen személyiség — kontrasztot hoz, és a kontraszt teremti meg a kreativitást. Az én nézőpontom gyakran segített észrevenni olyan összefüggéseket, amelyeket mások nem láttak, megkérdőjelezni a berögzült feltételezéseket, vagy összekötni a látszólag távoli gondolatokat. Ez a „másként gondolkodás” az egyik legértékesebb eszközömmé vált.

Az egyéniség azonban nemcsak a gondolatokról szól. A hitelességről is. Arról, hogy tudod, mi mellett állsz ki, mi ad energiát, és mik az erősségeid. Amikor ezeket felismered és elfogadod, többé nem az elismerést hajszolod — hanem tisztán és magabiztosan cselekszel. Olyan döntéseket hozol, amelyek összhangban vannak azzal, aki vagy, nem pedig azzal, akinek mások szerint lenned kellene. Az igazi önbizalom innen fakad: az önelfogadásból, nem az alkalmazkodásból.

Coachként ma sok olyan emberrel találkozom, akik ebben az ellentmondásban élnek. Kívülállónak érzik magukat a munkahelyükön, a csapatukban, vagy akár a saját szakmai útjukon. Félnek attól, hogy „túl mások”, és emiatt hátrányba kerülnek. Pedig az igazság az, hogy az egyéniségük gyakran épp az, ami értékessé teszi őket. Az, ami miatt kiemelkednek — a nézőpontjuk, a kreativitásuk, a hitelességük miatt, amit senki más nem tud ugyanígy adni.

Az egyéniség elfogadása persze nem jelenti azt, hogy elutasítunk másokat vagy nem vagyunk rugalmasak. Ez nem elszigetelődésről szól, hanem integrációról. A cél nem az, hogy uraljuk a teret a különbözőségünkkel, hanem hogy hozzátegyünk — mélységet, új látásmódot, árnyalatot. Amikor teljes önmagunkat visszük bele abba, amit csinálunk, nemcsak sikeresebbek leszünk, hanem másokat is inspirálunk arra, hogy ők is önazonosak legyenek.

Szóval ha valaha úgy érezted, hogy nem illesz bele teljesen a „formába”, vedd ezt jó jelnek. Ez azt jelenti, hogy valami különleges benned. A másságod nem gyengeség, hanem erőforrás, amit érdemes fejleszteni. Kérdezd meg magadtól: Mit látok én másként, amit mások talán nem? Milyen nézőpontot tudok hozzátenni, ami megváltoztathatja a beszélgetést?

Mert az egyéniség több, mint egy tulajdonság — ez az energia, a kreativitás és a csendes magabiztosság forrása. Amikor abbahagyod, hogy beilleszkedj, és elkezdesz tudatosan kitűnni, akkor kezdesz igazán önazonosan vezetni. És pontosan itt rejlik az igazi erőd.